|
Katona Tomi saját magáról
Katona Tamás vagyok. 1984. augusztus 15-én születtem. Sok mindent szerettem volna látni a '80-as évek világából, többek között Stevie Ray Vaughan-t, élőben.
Amikor Ő befutott, elismert gitáros volt, akkor sajnos én még igencsak kisgyerek voltam. Egyvalaki van, akinek hálát adok, hogy megismertem SRV-t, és az az édesapám. Szintén Katona Tamás, szintén gitáros, méghozzá nem is akármilyen! Ő úgy imádja Eric Clapton-t, ahogy én SRV-t.
Körülbelül 4-5 éves lehettem, amikor egyszer otthon apa betett egy videokazettát, amin a német Ohne Filter Musik Pur című zenei műsor ment. Egy válogatás műsor, ahol rengeteg jó zenekar bemutatkozott. Nekem már akkor feltűnt közöttük egy fehér, kalapos gitáros, aki valami hihetetlen energiával játszott és máig maradandó "sebet" ejtett rajtam. Ezek után, ha video közelében voltam, mindig azt kértem apától, hogy a „kalapos bácsit" tegye be.
Ekkor szerettem meg Stevie Ray Vaughan-t, és nemcsak hogy szeretem, saját mentoromnak, mesteremnek tekintem. Az elmúlt 12-13 évben, azaz mióta gitárt vettem a kezembe, SRV-tól tanultam és tanulok legtöbbet.
Kb. 11-12 éves koromban próbálkoztam meg eljátszani Stevie egyik számát, a "So Excited"-et. Ezután jött az egyik legnehezebb, a "Scuttle Buttin' ". Kicsit később arra gondoltam, hogy egy komplett SRV emlékműsort kéne csinálni. Ez azért is volt nekem fontos, mert egy nap, amikor én serényen néztem azt a bizonyos videokazettát, apa ezt mondta: -Ez a bácsi meghalt...
Akkor persze nem igazán tudtam ezt még felfogni, de később rájöttem, hogy a Világ elvesztett egy zseniális zenészt, aki még rengeteg mindent csinálhatott volna. Sajnos nem volt gyermeke, mondjuk egy fia, aki tovább vihette volna az apja hagyatékát. Ezen többször is gondolkodtam és szerintem Stevie-nek rengeteg fia van: minden olyan gitáros, aki szeretetből, tiszteletből és kellő ALÁZATTAL játssza a zenéjét! És nem hagyja a lángot kialudni!
Itt köszönném meg elsősorban Édesapámnak, na és persze Stevie-nek azt az indíttatást és erőt, amit kaptam tőlük!
Egy kicsit a hangszerekről:
Próbálom a Stevie-soundot visszaadni, de még hiányoznak dolgok. Idővel minden meglesz, remélem.A gitár egy teljesen hagyományos Fender Stratocaster, 1999-es kiadás, az American Traditional szériából, fekete színben, rózsafa fogólapos nyakkal, brutálisan vastag bundokkal, vastag húrokkal. A sound-ban a jó vastag húr az egyik legfontosabb tényező. Én .012-es készletet használok általában, de a .011-es is jól tud szólni, ha jó az erősítő (meg a kéz). Az erősítő egy Peavey Classic 50 4x10 -es csöves kombó, ami mellé sikerült szereznem egy ugyanolyan Fender Vibratone forgóhangszórós ládát, mint amilyet Stevie is használt. Van öt macskám, az egyik közülük rögtön kinézte magának és ha otthon van a láda, állandóan azon alszik. (Ezt a cuccot főleg a Cold Shot-ban lehet hallani Stevie-nél).
A pedálok: Boss BD-2 Blues Driver, Boss Compressor, Cry Baby Wah-wah, és egy Octavia, amit nagyon kedves gitáros barátomtól, Petendi Tomitól kaptam ajándékba. Ezt ő csinálta, kapcsolási rajz alapján és teljesen úgy szól, mint az eredeti. (Pl. Jimi Hendrix Purple Haze szólójában lehet hallani, de Stevie is sokat használta '89-'90 körül).
Egy kicsit a magyarországi zenei helyzetről:
Elég kutya világot élünk, nem igazán lehet megélni ebből a stílusú zenéből. Tele vagyunk mindenféle szennyel, amit a TV, és a rádiók sugároznak. Azt szeretném egyszer elérni, hogy minden zenei stílus egyenrangú legyen, így a blues is sokkal nagyobb teret nyerne.(pl. egyszer nem láttam még Fekete Jenőt, vagy Benkő Zsoltit mondjuk a tv2-n fellépni, vagy beszélni egy műsorban). 4 éve fordult elő egyszer, hogy a Stevie Ray Vaughan emlékkoncertről ismertető hangzott el az RTL Klubban (hála Siki Andris fáradozásának), Az is kész csoda, hogy egyáltalán bejutottunk a tv-be. Remélem, hogy a helyzet gyökeresen megváltozik egyszer, mert ez most így nem jó.
Én pécsi vagyok, és az utóbbi 3-4 évben itt annyira lepusztult az igényes zenei élet, hogy csak 2 hetente tudunk játszani egy nagyon kicsi helyen, ami inkább étterem, mint blueskocsma. Pár évvel volt állandó helyünk, rendszeresen volt Blues Club, ahol heti rendszerességgel játszottunk és eljöttek vendégként nagyszerű zenészek, zenekarok, mint pl. Fekete Jenő, Ferenczy Gyuri, Benkő Zsolti, Tóth János Rudolf, a Blues Fools és még sorolhatnám. Örömmel megyek Budapestre is, és nagyon jól érzem magam, mert jó a hangulat, akkor is, ha nincsenek sokan. Ez már egy nagy előrelépés.
Végezetül üzenem a hasonló érdeklődésű fiataloknak, hogy akármilyen is a helyzet, a Blues mindig élni fog, csak játszani kell és nem szabad abbahagyni. Arra kell gondolni, hogy Stevie, Hendrix és még sokan figyelnek minket "onnan föntről" és nagyon boldogok, ha látják, hogy tovább visszük, éltetjük a Blues-t!
Ifj. Katona Tamás
|
 "CRW_3591_RJ")
 "CRW_3597_RJ")
 "CRW_3675_RJ")